Fogadjátok szeretettel Osvay Viktória alábbi túrabeszámolóját:
Nagyszerű túrán vettünk részt február 5-én.
Nagykovácsiból indultunk és felkaptattunk meredeken a hegy tetejére, ahonnan girbe-gurba kanyarodásokkal elérkeztünk a Nagy-Szénás nevű hegyre. Engem ez egy hatalmas és szabályos kerek dombra emlékeztetett, amire egy kisebb szabályos kerek dombról mentünk fel. A tetején egy hatalmas gerendákból összerótt kereszt áll. Félelmetes kicsit, hogy a négy szélén egy-egy nagy szög van…
A kilátás innen pazar. Körpanorámában láthatod a Pilist, a Nagy-Kevélyt és a Kis-Kevélyt, a Hármashatárhegyet, a Vértest, a Zsámbéki medencét. Iszonyúan fújt a szél, ijesztően vicces volt neki feszülni háttal, és tartani magadat, mert szinte odébb lökött.
Hamar továbbindultunk, és egy szélvédettebb kis tisztáson megpihentünk, és ettünk.
Noémi, a túravezető ekkor kvízkérdésekkel rukkolt elő, ami a környező hegyekre vonatkozott. Aki tudta a válaszokat, kivívta elismerő pillantásainkat, aki nem, az tanulhatott belőle.
Klassz volt, hogy itt még sok helyen hó borította az utat! Milyen fura, hogy lent már nincs, itt pedig, nem hóhatár feletti magasságban mégis mintha télben járnál.
Nemsokára elérkeztünk a Meszes hegyre. A kilátás itt is pazar: innen inkább a Vértes és Zsámbék környéke volt látható, meg a közeli hegyek meszes oldalai. Erős szél és egy hasonlóan nagy kereszt itt is. Vajon hogy vitték fel? Vállon, egymásnak adva férfiak? Valahol olvastam ilyen akcióról.
Jómagam kicsit nekikeseredve indultam innen vissza, mert elég fáradt voltam, de egy-egy érdekes beszélgetés – az egyik angolul – feledtette fáradtságot. Így “hamarosan”-nak tűnt, hogy visszaértünk Nagykovácsiba. Itt Noémi javaslatára beültünk a templom-közeli, helyi cukrászdába (mindenkinek csak ajánlani tudom), és egy-egy sütivel, kávéval kényeztettük magunkat. Közben jóízűen beszélgettünk, sztoriztunk, és soroltuk a lehetséges következő túrákat.
Én szívesen megyek ismét veletek!
További képek:
https://www.facebook.com/livinghikes