Május 7-én a Budakalász felett (is) „magasodó” Kevély hegyre mentünk fel. Két csúcsról van szó: a Kis-Kevélyről és a Nagy-Kevélyről, amelyek között a Kevély-nyereg húzódik, ahol egykor turistaház állt. Talán ennek az emlékét őrzi a szép vadgesztenyefa, és néhány orgonabokor, és az, hogy tűzrakóhelyek, és fedett asztalok, padok várják a Nyeregben az idelátogatókat.
Ahogy megszokhattuk, a Viator Egyesület túráin mindig van lelki tartalom is. Nem kell hókusz-pókuszra gondolni; a mostani túrán a kudarcaink, fájdalmaink elengedését az induláskor kapott, magunkkal vitt, tűzrakáshoz szükséges fahasábok jelképezték, a belőlük fakadt nyereséget pedig a tűzön, parázson megsütött ételeink. Ezen kívül, falatozás közben két újságcikkből is idézett a lelki vonulatot kitaláló szervező.
Az időjárás kegyes volt hozzánk, és az is hozzájárult a sikerhez, hogy nem volt tűzrakási tilalom!
A nyeregbe érve hamar munkához látott tűzrakó guru társunk, és a megerősödött tűzre mindenki rátehette a hozott fahasábját. Hamarosan előkerültek a nyársak (köztük a nagy sikert elért, teleszkópos verziók, amelyre egy közkedvelt nagyáruházban lebonyolított, aznap reggeli vásárláskor, illetve egy gondos apai ajándék formájában tettek szert gazdái), és a finom falatok.
Itt csatlakoztak hozzánk a hegy másik oldaláról érkező társaink is.
Eszegetés közben jókat nevetgéltünk, viccelődtünk, amihez hozzájárult, hogy jó humorú társak is akadtak a csapatban.
Miután gondosan eloltottuk a tüzet (képzett túravezető vitte a csoportot, volt nálunk erre a célra víz, és mások is hozzátettek az oltás tudományához), elindultunk az egyik irányba a Kis-Kevélyhez, majd a másik irányba – ez volt a húzósabb – a Nagy-Kevélyhez. A kilátások persze mindenért kárpótoltak!
Visszafelé Csillaghegy felé jöttünk le, és HÉV-vel ki Budapestre, ki vissza, a kiindulási helyre ment, mert ott parkolt autójával.
Jó társaság volt (még Debrecenből is csatlakoztak hozzánk!), értékes és érdekes beszélgetésekkel, sok őszinte nevetéssel. Régen voltam ilyen emlékezetes túrán!
Osvay Viktória